033

Amikor végighúztam az ujjaim a zongorán az eszembe jutott,hogy kiskoromban a nagypapám az ölébe ültetve tanított meg szebbnél szebbeket és próbálta átadni azt a tudást amire a ma világban kevesek képesek,nagyon sokat megtanított,szerette volna ha rendesen megtanulok de a kottával nem igazán akartam foglalkozni,így autodidakta módon tanultam meg,nem bántam meg. Mindig mindenkit le lehetett vele nyűgözni,pedig nem volt nagy tudomány,egy idő után elkezdtem érteni a kottákat is,persze ezt már nagyobb fejjel 14-15 lehetettem amikor már oda vissza tudtam játszani nagyobb szerzőktől,leültem a kis párnázott székre,elmosolyodtam és lenyomtam egy két billentyűt,majd lassú mozdulatokkal elkezdtem játszani a "How to Save a Life"-ot(azért ezt tettem bele mert ezt már hallhattuk Lout játsztani,aki nem itt a link:)és még a történethez is kapcsolódik :D) ,ez volt az egyik amit kívülről tudtam,nem tudom miért tetszett ennyire.
Próbáltam nagyon koncentrálni hogy ne rontsam,de hirtelen megrezdült a telefonom amire belerontottam de nem foglalkozva vele tovább játszottam,maga az eredeti szám nekem nem tetszett,de zongora verziót nagyon jó volt játszani,kezdtem újra elmerülni amikor arra eszméltem hogy egy kisebb fény kúszik fel a kis székre majd a zongora jobb oldalára,mivel meglepődtem és kiestem a koncentrációból ezért inkább abba is hagytam.
  -Folytasd,kérlek.-mondta halkan és beljebb sétált,mikor mellém ért felpillantottam rá. Teljesen máshogy nézett ki,egy pillanatra rám nézett majd le a zongorára,és nem szólt többet.

 

Lassan vettem egy levegőt,nem is értem miért csinálom meg amire kért.Az ujjaim megint a zongorára tettem majd újra játszani kezdtem,nem figyeltem semmire se,mindent kizártam és csak próbáltam eggyé válni a számmal,a dalszövegét kívülről ismertem hozzá,érdekes módon,és a sors iróniájának köszönhetően volt benne egy olyan rész hogy: 

"As he begins to raise his voice

You lower yours and grant him one last choice"

Érdekes volt...mielőtt tovább gondoltam volna megtörte a csendet.

  -10 éve nem hallottam senkit se zongorázni.-mondta és elmosolyodott halványan,felnéztem rá majd kicsit arrébb csúsztam,engedtem a szám szövegének,talán véletlen,talán nem.

  -Kérdezhetek valamit?-kérdeztem és ránéztem. 

  -Mindenképpen fontos most?-kérdezte és rám emelte a tekintetét. 

  -Ráér később is...-mondtam és visszafordultam a zongora felé,valamiféle zaklatottságot véltem felfedezni a szemeibe. 

  -Ha adsz valamit akkor talán el tudom játszani.-mondtam és lenyomtam pár billentyűt.Elmosolyodott majd felállt és a könyvespolchoz sétált és levett egy vékony kis kottatartót. 

  -Ebből szerintem bármi menni fog.-mondta és felém nyújtotta,elvettem és kitettem a zongorára. 

  -Hm...-mosolyodtam el.Természetesen ilyen alap darabok voltak mint a "Für Elise" ezért azt lassan elkezdtem zongorázni,nem emlékeztem rá teljesen és kicsit kezdett sötét lenni a szobába,de helytálltam. Mosolyogva figyelte,néha felpillantottam és elkaptam a tekintetét,már nem azt nézte ahogy játszom hanem engem,visszahajtottam a fejem és próbáltam odafigyelve játszani,mikor abbahagytam már az ablakban állt és nem szólt semmit se.
  -Ügyes vagy...-mondta,a kezei a háta mögött össze voltak kulcsolva,lassan felálltam és mellé sétáltam,megfordult és felemelte a kezét és ahogy elhaladt mellettem a hajamba túrt,a kezei hatalmasak voltak és jéghidegek,lehunytam a szemeim és amikor a kezei kifutottak a hajamból kinyitottam a szemeim és csak az ablakon bámultam kifelé.
  -Olyat adtál vissza amiben rég nem volt részem...köszönöm.-mondta és kiment. Nagyon zavaros volt minden,lassan kifújtam a levegőt és kicsit elmosolyodtam.

Megfogtam a telefonom és kivettem a zsebemből mivel eszembe jutott az hogy írtak. Liam volt. "Fejezd be...nem kéne ott lenned" "Fejezd be,mert felébredt és gyere ki onnan" Nem értettem miért kellett volna,ahogy felnéztem a telefonból az ablakból egy fekete kocogó alakot láttam meg,kiment valamilyen hátsó kapum majd befelé a ház után lévő kis fás területre. Gondolom Styles az. 

Lementem és Liamat láttam meg először ahogy kérdő tekintettel néz rám. 

  -Te játszottál?-jött ki Scarlett a konyhából egy gőzölgő bögrével a kezében. 

  -Igen...-bólintottam egyet. 

  -Értem...-mosolyodott el majd elém sétált és átölelt,nem szólt semmit se,csak megsimogatta a hátam a szabad kezével majd ellépett tőlem. 

  -Köszönöm.-mondta mosolyogva majd felment mellettem és amikor felért hallottam ahogy csukódik a szoba ajtaja. 

  -Rosszat csináltam?-néztem Liamra,mivel már teljesen össze voltam zavarodva. 

  -Egyrészről igen,de másrészről hoztál nekik valami lelki béke szerűt...-állt meg velem szemben,karban tett kézzel.

Lassan elmosolyodott,és megrázta a fejét. 

  -Remélem csak javítottál nem ártottál.-mondta és mellém sétált. 

  -Ártani?-kérdeztem. 

  -Van a családnak egy fájó pontja...sikerült kicsit rálépned...nem nem is ez a jó szó..beletaposnod...-mondta és a vállamra tette a kezét. 

  -Ezért nem kell majd emésztened magad,Scarlettnek csak jót tett...-mondta mosolyogva.

  -Nekem..amúgy...nem kellett volna visszamennem már?-kérdeztem.
  -Majd megkérdezed az igazgató urat...-nevetett halkan.
  -Mi?Mikor?-néztem rá kérdőn.
  -Majd ha visszajött a futásból-nézett le rám mosolyogva. Oké...teljesen összezavarodtam.

------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezt egy blogról loptam[Until it's Gone] Nem célzás!!!:DD

Amúgy remélem tetszett nektek a rész,kicsit probálom nektek más oldalról is mutatni a történetet,most még nem tudjátok miről van szó...de majd később!!:D

Sziasztok:)

Ezzel a nagyon édes képpel kívánok mindenkinek utólag Kellemes Húsvétot! :D

  Kettő überfontos kérdésem lennek felétek,de ahelyett hogy ide leírom oldalt már meg is tekinthetitek! :D szeretném ha sokan szavaznátok,mert rengeteg nagyon jó ötletem van :D csak nem tudom mennyire engedtek elrugaszkodni,szeretném ha ti is a részei lennétek a blognak:D
  Egy nagyonfontos kérés,nem akarok akaratos lenni,de néhány rész alá írjatok mert néha iszonyat elkeseredett tudok lenni hogy most akkor vagy annyira jó hogy szóhoz sem juttok napokig :DDDD vagy esetleg annyira rossz hogy baromira nem akartok megsérteni :D már minden rész alá ilyen kis szavazós dolgot fogok csempészni hogyha nem írtok alá akkor ott be tudjátok pöckölni :D
  (Majdnem)1 hétig voltam lent Balatonon szóval kicsattanok a lehetőségektől és a ötletektől,ezt az is tükrözi hogy a 33-34 rész már készen is van :D illetve rengeteg dolog cikázik a fejemben,amit baromira el fogok felejteni mire odaérek a történettel,de addigra úgyis lesz 1000 másik. :D
Amúgy baromi közvetlen embernek érzem magam(kackac) szóval ha nem punnyadna el/le akkor nagyon szívesen csinálnék egy chat csoportot(olyan egyedül érzem magam írás közben:c) és amúgy is szeretek beszélgetni meg megismerni embereket. :D
Akinek lenne kedve illetve affinitása hozzá az jelöljön befacebookon. Baromira nem harapok :D
 Na sziasztooook :D

032

 -Ha megmersz szólalni,kikaparom a szép kis szemeid egy kis teáskanállal.-morogta,nem szóltam semmit se,nagyon zavart hogy ilyen,baromira megbántva éreztem magam,nagyon rossz érzés volt.Hallottam Liam lépteit,Harry a szemeimet nézte és nem nézett el semerre se.
 -Félsz?-kérdezte és elengedte a csuklóm majd az arcom felé nyúlt,a hüvelykujját az ajkamnak érintette,miért mindig ez a Félsz...rosszul vagyok tőle.
 -Ez annyira fel tud izgatni...-nevetett halkan,és az hüvelykujját az ajkaimon húzta végig lassan többször egymásután,lehunytam a szemeim és elhúztam a fejem.
 -Na...ésszel.-mondta és megfogta az arcom erősebben és visszahúzta.
 -Hm...-mosolygott.
 -Valld be..-nevetett,nem szóltam.
 -Csak valld be hogy tetszik...tudom hogy tetszik...-mosolygott.
 -Válaszolj.-kiabált rám,amitől kicsit megremegtem és oldalra néztem.Hallottam ahogy Liam léptei felénk jönnek,Harry megint rám kiabált,nem reagáltam rá semmit se,Liam benyitott az ajtón.
 -Harry...nyugodj le...-mondta.
 -Na már csak te kellettél ide...-nevette el magát,megint olyan furcsa lett.
 -Nem lesz semmi baj...-mondta és közelebb jött.
 -Nevetséges vagy...hallod egyáltalán magad? Minek jöttél ide? Megint baszakodni?Nem kérek belőled mert csak egy ugyanolyan szerencsétlen hülye vagy mint ez itt...-bökött rám nevetve.
 -Nem lesz jó vége Harry ha felhergeled magad..és főleg ha engem is...-mondta és már mellettem állt,majd lassan elindult felé.Harryben már így is volt egy kicsi. Nem szólt csak engem nézett,tudta hogy nagyon rosszul esik, és hogy rosszul érzem magam.
-Tudod...egy elég vicces vagy...ahelyett hogy nekem és magadnak és bevallanád,nem adnád itt ezt az ártatlan hetero fiút-..elmosolyodott,felém indult amikor Liam megfogta a vállát amire,megállt de mielőtt megfordult volna Liam egy injekciós tűt a nyakába szúrt,Harry rögtön kikapta de akkor már a tartalma benne volt,Liamra nézett,az arca elvolt torzulva a dühtől.
 -Te..-mondta majd lassan felém fordult,a tekintete kisimult,lassan a térdére esett,fejjel előre a hasamnak dőlt,léptem volna egyet hátra,de Liam intett hogy nehogy megpróbáljak,éreztem ahogy elnehezedik a feje,és egyre kevésbé tartja,Liamra néztem aki mutogatott nekem,azt csináltam amit mutatott,a fejem a kezére tettem,és lassan simogatni kezdtem.
 -Sajnálom...-mondta halkan és lassan elkezdett dőlni,de megfogtam és Liam és odajött és megfogta,lefektettük a földre.
 -Mit adtál be neki?-néztem döbbenten rá,nem tudom mitől tud egy ember ennyire kidőlni,de nagyjából egy elefántra való nyugtató kell hozzá.
 -1 rész altató és 2 rész nyugtató...Felírt dolog nem én kotyvasztom.-mondta és kifújta a levegőt. Felírt?
 -Az mit jelent?-kérdeztem,annyira vegyes érzések kavarogtak bennem.
 -Mint már egyszer említettem,nem fogsz tőlem megtudni semmit se,ahogy látom tőle se...nyugodj bele,majd megunja és békén hagy.Csak addig bírt ki kérlek...köszönöm a nevében is.-mondta majd felállt és kiment.Ezt megint nem tudtam hova tenni.
 -Liam elegem van hogy mindenki csak titkolózik...tudni akarom. Vagy egy keveset...vagy csak azt hogy ez mi volt...vagy hogy mit adtál be neki...vagy mire...-mondtam. Sóhajtott egyet majd intett,kimentünk a nappaliba,mielőtt leültem volna,megfogtam egy párnát és visszavittem Harryhez és a feje alá tettem...nem tudom hogy a mai nap után miért foglalkozok még vele,visszasétáltam majd leültem a kanapéra.
 -Nem tudom mi lenne az a dolog amit ha elmondok csak kicsit is a helyében éreznéd magát,vagy belegondolnál az életébe.-mondta és az állát simogatta. Nem tudtam mire gondolni.
 -Igazából,bárminek örülnék...-mondtam.
 -Harrynek nem volt könnyű élete,zárjuk le ennyivel a múltját.Az előbbi dolog egy eléggé megmagyarázhatatlan dolog. Áll előtted egy jó kiállású férfi...aki bármikor olyanná tud válni amint amit az előbb láttál.

 -Többször került már olyan állapotba amiből csak "kiütni" lehet.Ilyenkor a szervezete a két hatás miatt egy hatalmas sokkot kap és kifekszik tőle. Mint gondolom tudod a szöszi barátodtól Harry régen boxolt versenyszerűen,nagyon jó volt benne,ennek köszönhetően találkoztunk,a box mellett még 3 másik harcművészetet tud az egyik az Aikidó amit én is szintén tudok.Ez inkább védekezés mint harc,de mindegy.-mondta.Hirtelen próbáltam befogadni sok információt.

 -Mikor kel fel?-kérdeztem. 

 -A gyógyszer hatása mindig tőle függ,van amikor 1-2 órán belül felkel de volt amikor félnapig kifeküdt.-mondta és közben engem nézett,láttam hogy komolyan beszél,és neki is rossz emiatt. 

 -De...azt megkérdezhetem hogy mégis mi is ez az egész?-kérdeztem mivel eléggé bele voltam zavarodva.

 -Ezt nem szeretném elmondani,a családja tudja csak...és amíg vagy ő vagy a családjából nem osztja meg valaki addig nem szeretnék vele beszélni..-mondta. 

 -Értem...-mondtam és lassan bólogattam. 

 -Tudod...nem olyan rossz ember mint amilyennek látszik...sajnos ilyenkor látszanak meg rajta az elvonás tünetei,amik felett nem tud túljutni,egyszer besokall és akkor kész. Aranyos vagy fiú Louis.-mosolyodott el. 

 -Nem veled van a baj.-simogatta meg a combom. 

 -Viszont Anne vagy Gem jönnek meglátogatni ma...nem tudom mi lesz ha itt találnak,nagyon kedvesek,de inkább maradok én is.-mondta majd felállt.

 -És ők kik?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

 -Anne Harry anyukája,Gemma pedig a nővére.Néha néha eljönnek megnézni hogy minden rendben van-e vele. Sokat foglalkoznak vele,mivel szeretnék a rendbe jönne,viszont Harry amilyen hülye,próbálja elutasítani a segítséget. Sok baj van vele...-nevette el magát a végén. 

 -Ha akarsz nézz körbe...gondolom azért is vagy itt hogy körbenézz nála.-mondta és bement a konyhába,és hallottam ahogy kattan a forraló,a nagy üvegajtó felé mentem,majd lassan kimentem a kertbe,annyira gyönyörű volt a kilátás meg maga az egész kert,meg maga minden,mikor leültem az egyik lépcsőre,mikor oldalra fordultam a nagy fekete kutya mellettem ült,egy kissé megijedtem.

(a police felirattól tekintsetek el :D
ő volt a legszebb*-*)

- De egy szép kutya vagy.-néztem rá és felé nyújtotta a kezem amit megszagolt majd lefeküdt mellém,megnéztem a kis bilétáját. 

 -Nevada.-mondtam és elmosolyodtam,ki ad ilyen nevet a kutyájának,a fejét a combomra tette,kis nagy buksija volt. Imádtam ezt a fajtát...kiskoromba német juhászt akartam minden áron,most meg felnőtt fejjel belegondolva nem is értem miért nem vettem egyet.Jó volt itt kint ülni,most kicsit minden békés volt az előbbihez képest,lassan a kezem a kutya fejére tettem és a táj nézegetése közben óvatosan simogattam,nem tudtam hogy fog rá reagálni,hirtelen felült majd felállt és arrébb sétált és nyújtózott egyet,na szép itt lettem hagyva,lassan elindult egy irányba,nem tudtam mit lát.de amikor lefutott a lépcsőn megláttam a kert végében lévő madarat amit gondolom kiszemelt magának,mielőtt a madár felszállt volna elkapta és odafutott hozzám és a kezembe adta,az aprócska madár még mozgott és semmi baja sem volt. Nevetést hallottam. 

 -Nevada...nem szabad...-nevetett Liam a háttérből,én meg kiengedtem a madarat a markomból és az meg elrepült,Liam beült mellém. 

 -Nagyon okos kutya,5 év körül van, Harry régen nagyon sokat foglalkozott vele hogy olyan okos és ügyes legyen mint amilyen most,sokáig volt vele a börtönben amikor még szöktek el rabok,akkor még a kutyákkal kapták el őket,és mivel Nevada is ilyen kutya volt és még az is,ezért amit utasítasz neki azt elkapja és nem engedi el amíg nem kap rá engedélyt.-mondta és megsimogatta a kutyát. 

 -Ez legális?-húztam fel a szemöldököm.

 -Hát mivel a rabok ruháját kapták el ezért igen,ha megütötték a rabok őket akkor kaphatták meg őket...már sokkoló és bénító pisztoly van főleg "akcióban",illetve ha a kerítést átlépte az elítélt,a börtön fel van hatalmazva egy töltött fegyver elsütésére.-mondta és rám nézett.

 -Ez elég beteg...-mondtam

 -Az egész világ beteg,de gondolj bele,egy sorozatgyilkos kiszabadul...a mi hibánk hogy több embert újra megöl...ezt nem lehet engedni,és ha ilyen meg is történik akkor is először a lábakat vagy esetlegesen a karokat kell célba venni.-mondta és eldobott egy labdát. 

 -Értem...-bólintottam és a kezeimet néztem. 

 -Na ne búslakodj.-bökött meg majd felállt és bement.Az égre néztem,fura és kicsit borzasztó volt ezt hallani,hogy ennyit ér egy élet.Felálltam és én is elindultam befelé,olyan nagy volt ez a lakás,a kutya beszaladt mellettem,felmentem az emeltre,nem akartam hogy a családjából bárki is itt találjon.Ahogy végignéztem a folyosón,6 szoba volt,vegyük úgy hogy,egy Scarletté,egy vendék,kettő Harryé és egy fürdő...ez akkor is még 1 plusz szoba,bekukkantottam abba a szobába ami a folyosó végén volt a "titkos" szobával szembem,egy kis szoba volt egy zongorával a közepén,könyvespolcok megtömve itt is könyvekkel és nem messze tőle egy székes fotelszerű dolog.

 -Tud zongorázni?-kérdeztem és furán néztem a szobára,viszont bementem és becsuktam magam mögött az ajtót,az órámra néztem,már több mint 2 órája történt a dolog,még mindig rossz volt rágondolni,a szék mellé sétáltam majd a felnyitott zongora elé. 

031

Megálltam kb. félúton amikor is eszembe jutott Scarlett,nem tudom ilyenkor ő mit csinál vagy Harry mit csinál vele...vagy bármi hasonló így inkább fogtam magam és egy fordulattal felfutottam majd mielőtt bement volna az ajtón elkaptam a karját.
 -Scarlett..megkérhetlek hogy most ne gyere le?-kérdeztem.
 -Mer'?-kérdezte hanyagul.
 -Mert szeretnék Harryvel kettesben beszélgetni...-motyogtam.
 -Ahh oh...ja..világos..persze.-bólogatott majd bement az ajtón.Szerintem teljesen félre értette...Jó mindegy nem érdekel.
Megint lenéztem a lépcső felé,hihetetlennek tartottam hogy semmilyen gyógyszer,nyugtatót,altató vagy tököm tudja mi nincs itt ilyen helyzetre,fogalmam sem volt mint kéne hogy tegyek olyan dolgok keringtek a fejembe hogy le kéne ütnöm,de persze mire kettőt fordulnék a serpenyővel addigra arccal a falban találnám magam. Ha beszélgetni kezdek vele akkor elküld,kiabál meg egyebek azt meg nem akarom,elegem van a faszom jött ment lelki terrorjaiból,de persze nem tehet róla megértem.
A legfelső lépcsőfokon álltam és baromira dobogott a szívem,mikor bátorságot vettem újra felhúztam magam elé egy kifogásokból álló falat,így nem jutottam egyről a kettőre,mindig kicsit lejjebb léptem a lépcsőfordulóhoz érve láttam meg csak Harryt ahogy szenved a kanapén,a feje vörös volt az erek a nyakán kidudorodtak a térdén könyökölt és a kezeibe volt temetve a keze,csak mikor felemelte a fejét és kinézett az ablakon akkor láttam hogy hogy is néz ki,teljesen leverte a víz és szörnyű volt ránézni,mint akit megkínoztak,megcsúszott a lábam így pár lépcsőfokot mellőzve rögtön a harmadik lépcsőfokra "teleportáltam" nagy dobbantás kíséretében...hát persze hogy máshogy. Nem nézett felém csak a fejét visszahajtotta,és ökölbe szorította kezeit.
 -Miért vagy itt?-kérdeztem mint aki csak most érkezett és nem fogná fel a helyzetet,természetesen csak fel akartam magamra hívni a figyelmet hogy ne az öklével szorítsa a fejét,nem válaszolt. Ez felettébb nyugtalanító volt,mert ilyenkor az anyámba is el vagyok küldve nem hogy csend,lesétáltam a lépcsőről.
 -Harry?-kérdeztem és megálltam a lépcsőnél.
 -Mit akarsz?-morogta és felém nézett. Húú...
 -Öm...-mondtam.
 -Mielőtt hozzám szólsz...legalább találj ki valamit...-morogta,de olyan fura volt hogy nem baszott le érte.
 -Értem...öm...rendben...-mondtam és a fejem vakarásztam,halottam ahogy valamit halkan motyog,..nem értettem belőle sokat,nem tudtam mire gondolni,nézelődtem körbe körbe és a karomat vakartam.Halvány lila gőzöm se volt mit csináljak.
 -Mi a faszt keresel itt?-nézett rám mintha most jöttem volna.
 -Mi?-kérdeztem zavartam.
 -Ne kérdezz vissza baszódj meg.Válaszolj már.-mordult fel és még mindig engem nézett.
 -Mi..ja..csak..lejöttem..-mondtam.
 -És ha megkérdezhetem miért?-kérdezte és felállt.Persze ilyenkor kell ezt elkezdenie...miért is ne. Természetesen irányt váltottam és a konyha felé léptem egyet.
 -Mit akarsz tőlem?-kérdeztem halkan.
 -Vicces vagy...pont tőled.Nevetséges kis senki vagy.-vonta meg a vállát.
 -Veled max játszani lehet...Semmi több.-mondta és megindult felém.
 -És mint mondtam szeretek is...Mert olyan könnyű megijeszteni,és könnyen megsértődsz,meg emészted magad.Vicces...-mondta és megállt a konyha előtt,ahol én voltam.
 -Egyet kell megjegyezned,előlem nem fogsz tudni megszökni,de nem is akarsz...-mosolyodott el,majd elém lépett. Már rázott a hideg a sértéseitől,kezdtem megint rosszul lenni tőle. Undorodtam tőle ilyenkor,tiltakozni nem tudtam,így csak a tűrés maradt.
 -Nem mész el?-döntötte oldalra a fejét és homlokomon lévő hajamra túrt majd végigvezette a kezét a hajamban,mielőtt kiért volna hátul a keze a hajamból megmarkolta és kicsit meghúzta,a kezem a kezére tettem,nem akartam hogy ráncigáljon és játszadozzon.
 -Engedj el seggdugasz.-csapta le a kezem a kezéről.
 -Mit akarsz tőlem?-kérdeztem és próbáltam valamennyire ránézni.
 -Jelenleg sok mindent.-mondta és elengedte a hajam.Mosolygott,de nem az a kedves szokásos mosoly volt.
 -Félsz?-kérdezte és addig lépkedett amíg az ajtónak nem nyomott,
 -Nem-húztam el a fejem,mikor az államért nyúlt.Elegem van a lelki terrorból.
 -Tudod...Benned felismerek valakit...-mondta és megsimogatta az arcom.
 -Vicces...-mondta majd a szemeimbe nézett.
 -Mi?Kit?-kérdeztem
 -Semmi közöd hozzá.-mondta és a mutató ujját az ajkamra tette.
 -Ha emlékeztetlek valakire...akkor miért bántasz?-kérdezte.
 -Mert egy ugyan olyan nyomorékok vagytok.-mondta és szigorú tekintettel nézett rám.Beharapta az ajkát,elnéztem és vettem egy nagy levegőt,visszahúzta a fejem.
 -Ne szökj meg...-válaszolta halkan nevetve,olyan más lett.
Elmosolyodott,becsukta a szemeit majd a homlokát az enyémnek döntötte,én nagy szemekkel néztem. Hogy változhatott rögtön ennyit...most kicsit nyugodtabb volt. Most mértem fel csakhogy milyen magas,tulajdonképpen ahhoz hogy a homlokunk összeérjen kicsit be kellett görnyednie...mennyi lehet...186...188...én meg 177...kb...na jó 179...Kinyitotta a szemeit,megijedtem mert megint vad,sötétek voltak.A szemeibe néztem,mire reagálni tudtam az ajkamba harapott,de annyira erősen hogy felsértette.
 -Auu..engedd el Barom...fejezd be.-ütöttem meg a mellkasát ököllel,elengedte,de abban a pillanatban még jobban az ajtónak nyomott,szinte kissé megemelt.
 -Fejezd be,elegem van.-kiabáltam rá.
 -Leszarom.-nevetett,és a szemeim nézte,hirtelen a kilincsre csaptam amire az ajtó kinyílt és kiestem a kezeiből. Nem tudom mennyire volt szerencse vagy nem de eltudta kapni a pólóm így nem koppant a tarkóm a kemény kövön,elengedett. Felpattantam.
 -Utolsó köcsög szarházi...mit képzelsz csak úgy játszadozhatsz bárkivel?-kérdeztem és megint megpróbáltam megütni de elkapta a kezem,a csuklómnál és baromi erősen szorítani kezdte.
 -Ez fáj engedd el.-kértem és a másik kezemmel az öklét fogtam és próbáltam tolni,pont a csuklóm két pontjánál szorította,ami baromira fájt.Nyílt az ajtó.
 -Merre vagytok?-hallottam Liam hangját.